Házassági, élettársi szerződés

A Családjogi Törvény fő szabálya, hogy a házastársak között – életközösségük idejére – házassági vagyonközösség keletkezik. Ez azt jelenti, hogy bármelyik fél is szerez valamely vagyontárgyat, az a házastársak osztatlan közös tulajdonába kerül. Akkor is, ha csak az egyikük nevén tartják nyilván. Ez lehet ingatlan, autó, bankbetét, ingóságok.

Ha a felek ezt nem kívánják, a törvény lehetőséget ad, hogy a vagyonközösségi viszonyaikat – az általános szabálytól eltérően – szerződéssel rendezzék. Ezt a szerződést nevezik Házassági Vagyonjogi Szerződésnek. A szerződésben kerül meghatározásra, hogy mely vagyon kerül a közös, illetőleg a külön vagyonba. A szerződést közokiratba, vagy jogi képviselő által ellenjegyzett magán okiratba kell foglalni, amely érvényességi feltétel. A házassági szerződés módosítható, vagy megszűntethető, a házasság fennállása alatt is.

A közszerzeményi rendszer

Ha a házastársak azt kívánják, hogy a házassági életközösség ideje alatt köztük ne jöjjön létre közös vagyon, és önálló vagyonszerzőknek minősüljenek, ezt külön szerződésben rögzíthetik. Ez az úgynevezett közszerzeményi rendszer kikötése. A közszerzeményen azt a tiszta vagyoni értéket értjük, amely a házastársaknak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában, a házastársakat terhelő adósság ráeső részének, és a külön vagyonnak a levonása után fennmarad. Ez azt jelenti, hogy önálló vagyonszerzőnek minősülnek a házassági életközösség ideje alatt, és a vagyon elkülönítés szabályai érvényesülnek. Ebben az esetben a felek között olyan vagyonjogi szerződés jön létre, amelyben a vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen, vagy meghatározott vagyonszerzések, vagyontárgyak, terhek és tartozások tekintetében kizárták. Ekkor a házastársak vagyonukat önállóan használják és kezelik. Önállóan rendelkeznek, és a tartozásukért önállóan felelnek. A közös háztartás költségeit, és a háztartásukban nevelt gyermekek megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat közösen viselik. Megjegyzendő, hogy a háztartásban, és a gyermeknevelésben végzett munka a költségviselésben való részvételnek minősül.