Házassági vagyonjogi kérdésekkel kapcsolatos döntések

A házassági vagyonjogi szabályok közül kifejezetten a vagyon elkülönítő rendszernél fogalmazza meg a jogalkotó, hogy az ebbe a rendszerbe tartozó vagyont, vagy vagyontárgyakat a házassági életközösség alatt a házastársak önállóan használják és kezelik, azzal önállóan rendelkeznek és a tartozásokért önállóan felelnek.

Egyértelmű tehát, hogy a külön vagyon jellegű vagyonnal, vagyontárgyakkal kapcsolatos döntéseket az a házastárs hozhatja meg, aki az adott vagyon tulajdonosa, a döntésekhez a másik házastárs hozzájárulása nem szükséges.

Ez csak akkor van, ha vagyon elkülönítő rendszerben élnek, ami azt jelenti, hogy egy szerződéssel a vagyonokat elkülönítik egymástól, ingatlan, akár ingó vagyonokat is és ahhoz a másiknak semmi köze.

Nem kell vele semmit csinálnia, de nincs rajta felelőssége sem.

Tehát a vagyonra felvett tartozások, pl. banki kölcsön, hasonló, vagy a vállalkozásra felvett tartozásokért a másik házastárs egyáltalán nem felel.

Ez akkor jó, ha a felek, részben túl nagy vagyoni különbség van közöttük, illetve a házastárs döntési joga, hogy nem akar részt venni a másik házastárs gazdasági, üzleti életében és ezért a saját vagyonával sem vállal kockázatot. Tehát a felek ebben az esetben a házassági vagyonközösséget kizárják.

A döntés joga ebben az esetben annál van, aki a külön vagyont tulajdonolja.

A házastársak személyi viszonyai között szabályozza a törvény, hogy a házastársak a házasélet és a család ügyeiben közösen, személyüket érintő ügyekben önállóan, de a család érdekére figyelemmel döntenek. Döntésük során figyelembe kell venni a gyermekük és egymás érdekeit is. Ez különösen akkor jelentkezik, ha a házastársak teljes, vagy a vagyonuk egy részére a törvényi vagyonközösségi rendszer vonatkozik, vagyis házassági vagyonközösségben élnek, a tulajdonlás 50-50 %-os és ennek megfelelően a döntéshez is a másik házastárs hozzájárulása kell, vagyis a döntéseket közösen kell meghozniuk. Ez a döntés vonatkozik a család együttélésének, fenntartásának, a gyermek nevelésének (ellátás, iskoláztatás, gyógykezelés stb.) anyagi vonatkozásaira is és ezek pénzügyi fedezetét biztosítani kell. Ez egy család életében annyira fontos, hogyha vagyon elkülönítési rendszerben élnek is, a közös háztartás és a gyermek nevelésének költségeihez a másik házastársnak is hozzá kell járulni.

A közös vagyon körében a törvény vélelmet is felállít. A házastársnak a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződését a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek kell tekinteni. Tehát az megtehető, hogy bármelyik házastárs közös vagyonra vonatkozó dolgokat eladja, megterheli, biztosítékba adja, bérbe adja stb., vagyis rendelkezik vele a másik házastárs hozzájárulása nélkül. Ez személyes joga. Kérdés, hogy mi van a harmadik kívülálló személlyel, akinek pl. eladja az ingatlant. A törvény ebben is vélelmet állít fel azzal, hogy a harmadik személy számíthat arra, hogy a házastársak a vagyonukkal kapcsolatos döntést akarat egységben hozták meg. Tehát pl. a részére eladott autó, amely ugyan az egyik házastárs nevén van és eladja, neki azt a másik házastárs hozzájárulásával kötött eladásnak kell tekinteni, a harmadik személy felé.

E vélelem megdönthető és a másik házastárs perelheti pl. az autót vissza, vagy az autó eladási költségét, ha a harmadik személy tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá. Ez a forgalmi élet biztonságát is szolgálja, hiszen ha minden esetben egy házasságban élőknél oda kellene menni a másik házastárshoz, hogy ténylegesen hozzájárult-e, rendben van-e, hogy eladta az autót, az nagyon bonyolulttá tenné az életet és a forgalmi viszonyokat, nem is lenne életszerű. A törvény még külön vélelmet állít fel a minden napi élet szokásos szükségleteinek fedezésére, vagy a szerződéskötő házastárs foglalkozásának a gyakorlására, vagy az egyéni vállalkozói tevékenység körében köttetet szerződéskötésre, mert csak akkor dől meg a vélelem, ha bizonyítják, hogy a másik házastárs a harmadik személynél szerződés megkötése előtt kifejezetten tiltakozott a szerződéskötés ellen.

Ez még keményebb szabályozás, mert csak akkor lehet eredményt elérni és visszakövetelni pl. az autót, hogyha pl. a másik házastárs taxizásra használt, tehát ez egy vállalkozói tevékenység keretében történik és ki akarta cserélni egy újabbra, mert a régire már túl sok javítási költség esett, ha a másik házastárs kifejezetten tiltakozott a szerződés megkötése előtt. Tehát ebben az esetben, mondjuk az autópiacra kitett autónál a lehetséges vevőnél a másik házastársnak meg kell mondani, hogy ő nem járul hozzá, hogy az autót eladják. Ebben az esetben ténylegesen megdől az a vélelem, hogy a vevő nem tudott a tiltakozásról.

A közös döntéshez igazodik a házastársak felelőssége a szerződésből eredő tartozásért

Felelősség, szerződésből eredő tartozásért, ha az a közös vagyonra vonatkozott

A szerződést kötő házastárs felel a külön vagyonával és a közös vagyon ráeső részével.

A másik házastárs is felel, ha vélelmezni kell a hozzájárulását a közös vagyonból. A tartozás esedékességkor a ráeső vagyoni hányad erejéig felel.

Ha nem áll fenn a vélelem, vagy megdöntötték, nem felel a tartozásért.

Ez az egyik legfontosabb szabályozás a házastársak között. Gyakran előfordul, hogy közös vagyonra, pl. egy házra jelzálogot vesznek fel, bármilyen okból. A bank, amikor a tartozást odaadja az egyik félnek, kéri a másik fél hozzájárulását, hogy megte4rhelje az ingatlant, a teljes ingatlant kívánja megterhelni. Ebben az esetben a felelősség az alábbiak szerint oszlik meg:

Aki felvette, az felel a külön vagyonával is, tehát ha van egy nyaralója és nem fizette vissza a tartozást, akkor a nyaraló is ott lesz a tartozás fedezete között. De felel a közös vagyon ráeső részével, vagyis mondjuk a megterhelt ingatlan ½-ed részével is.

A nagy kérdés, hogyan felel a másik házastárs.

Ha vélelmezni kell a hozzájárulását, akkor a közös vagyonból a tartozás esedékességekor a ráeső vagyoni hányad erejéig felel. Ez azt jelenti, hogyha a másik házastárs nem fizeti meg a tartozást és a bank felmondja a szerződést és az egész tartozás esedékessé válik, akkor a másik házastárs a közös vagyona erejéig felel. Tehát a bank bármilyen közös vagyoni ingatlanra, vagy dologra rá teheti a kezét és azt végrehajtás útján próbálja értékesíteni és abból a tartozást megfizettetni.

A másik házastárs csak akkor mentesül a tartozás megfizetése alól, ha nem állt fenn a vélelem, tehát nem járult hozzá a tartozás felvételéhez és nem járul hozzá ahhoz, hogy az ő közös vagyona részére a tartozást megfizessék. Ha a bank a másik házastársnak odaadta a hitel összeget, a másik házastárs nem felel a vagyonával.

Ugyanez történik, hogyha a harmadik személy rosszhiszemű volt és a szerződésből ingyenesen előnye származik. Tehát pl. a másik házastárs és egy harmadik személy összejátszanak és valamely ingatlant, amely a másik házastárs tulajdona, megterhelik, vagy a közös vagyoni ingatlant nagyon alacsony áron eladja. Ebben az esetben a házastárssal szemben a vélelem nem állt fenn, hogy hozzájárult a szerződéshez és vele szemben ez a szerződés hatálytalan lesz.

A vagyonjogi igények nagyon bonyolultak is lehetnek, és ha jól akar kijönni a vagyonközösség megosztásából kérje jogi szakértő tanácsát.