Közös tulajdon megszüntetése megváltással

Ez a leggyakoribb és leghatékonyabb módja a közös tulajdon megszűntetésének.

Ebben az esetben megfelelő ellenérték fejében a bíróság egy vagy több tulajdonostárs tulajdonába adhatja az ingatlant.

Alapvető feltétel, hogy a tulajdonjogot megszerző tulajdonostárs ebbe beleegyezzen, különben a bíróság döntése sértené a tulajdonosok rendelkezési jogát. Egy kivétel van, nem kell a tulajdonostárs hozzájárulása, ha a bíróság az ingatlanban bentlakó tulajdonos tulajdonába adja, és ez nem sérti a bentlakó méltányos érdekeit. Tehát csak akkor, ha ezt lakásként használják, tehát kifejezetten a lakhatás céljára való igénybevételt a bentlakó lakhatásának megoldását szem előtt tartva kell ezt a megoldási módot használnia. Aki más célra használja az ingatlant, pl. vállalkozás, arra ez a szabály nem vonatkozik.

A teljesítő képesség és készség vizsgálata:

Bárkinek is adja tulajdonába az ingatlant a bíróság, vizsgálja, hogy a megváltási ár tekintetében teljesítő képes-e. Ez a bentlakóra is vonatkozik, tehát, ha a bentlakó nem tudja megfizetni a megváltási árat, akkor az ő tulajdonába adása sérti a méltányos érdekeit.

A bíróság hivatalból vizsgálja a per során, még akkor is, ha annak a tulajdonostársnak adja a tulajdonába az ingatlanrészt, aki kifejezett nyilatkozattal vállalta a megváltási ár megfizetését. Ugyanis nem egyszer előfordult, hogy per elhúzás következett be, valamelyik tulajdonostárs késleltette a per befejezését, a teljesítő képesség igazolásának folyamatos ígéretével.

A jelenlegi gyakorlat azt kívánja meg a felektől, hogy igazolják a megváltási ár rendelkezésre állását és csak közvetlenül az ítélethozatal előtt tegye azt letétbe, vagy meg sem követeli a letétet. Sok esetben előfordul, hogy a tulajdonostárs pénze lekötött befektetésben van, amely feltörésével őt jelentős hozam, vagy kamatveszteség érné.

Arra is lehetősége van a bíróságnak, hogy olyan határidőt szabjon az ítéletében a megváltási ár megfizetésére, ami a lekötés lejáratát figyelembe veszi.

Azt a hivatkozást nem fogadja el azonban, hogy a megváltási árat ígérőnek jelentős más vagyontárggyal rendelkezik, és ennek értékesítéséből fogja a vételárat kifizetni. Azért nem fogadja el, mert az értékesítés eshetőleges, mind a sikerért, mind a befolyó vételárat tekintve.

Amennyiben a megváltási ár letétben van, a bíróság a tulajdon átszállás és a vételár kifizetésére egyidejű teljesítést rendel el. Gondoskodik arról, hogy az ítélet jogerőre emelkedését követően a megváltási ár a letétből kifizetésre kerüljön, és egyben megkeresi a földhivatalt a tulajdonos változás bejegyzésére. Ilyen esetben az ítélet rendelkező része igazolja a megváltási ár megfizetését.

Ha nincs letétben az összeg, a bíróság megfelelő határidőt tűz a megfizetésre és azzal küldi meg a jogerős ítéletet a földhivatalnak, hogy hogy a tulajdonjog változást a megváltási ár megfizetésének igazolása esetén vezesse át. Ilyen esetben a földhivatal felhívja az ítélet szerint szerző felet, hogy igazolja a vételár kifizetését és az ingatlanügyi hatóság a megkeresés elintézését a határozatban a feltétel teljesítésére meghatározott határidő lejártáig, legfeljebb azonban a megkeresés beérkezésétől számított hat hónapos határidő elteltéig függőben tartja.

A tulajdon átszállás az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel következik be.

A bíróság a tulajdonostársak összes körülményeit vizsgálja teljes körűen, ekkor lesz abban a helyzetben, hogy eldönthesse, melyik tulajdonostárs tulajdonába adja a vitás részt. Ez különösen akkor fontos, ha mindegyik tulajdonostárs magához akarja váltani a tulajdonrészt, vagy a felperes azt szeretné, hogy a részét a másik, a többi tulajdonos váltsa magához.  Gyakorlatilag el akarja adni nekik.

A bíróság az eset összes körülményét, a felek érdekeit és teljesítő képességeiket vizsgálva mérlegeléssel hozza meg döntését.

A megváltási ár:

Az ingatlan megváltási árát az ítélet hozatalkori forgalmi érték alapján kell megállapítani.

Ha a felek a forgalmi értékben nem tudnak megállapodni, igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőket kell kirendelni a perben, aki az ingatlan tényleges állapota, komfort fokozata, elhelyezkedése, megközelíthetősége stb. és a helyben szokásos ingatlan forgalom figyelembe vételével alakítja álláspontját.

A megváltási ár kialakításánál figyelembe kell venni, hogy lakott-e az ingatlan, vagy sem. Ha nem lakott senki által, a bíróság a beköltözhető forgalmi értékre kérdez rá a szakértőnél. Ha lakott az ingatlan, akkor a lakott forgalmi értékre is.

Ha a tulajdonos váltja magához a tulajdonrészt, aki bent lakik, saját bentlakása következményeit neki kell viselnie, tehát a beköltözhető forgalmi érték többi tulajdonosra eső részét kell viselnie. Ha olyan tulajdonosnak adja tulajdonába a bíróság az ingatlant lakottan, aki nem lakott bent, a lakás forgalmi értéke, a megváltási ár alapja. A lakott forgalmi érték a megváltási ár alapja. A bíróság minden esetben megnyilatkoztatja a tulajdonost, aki bent lakik, hogy a közös tulajdon megszűntetése esetén hajlandó-e kiköltözni. Önmagában az a körülmény, hogy a bent lakó tulajdonostárs sem a megváltást, sem a kiköltözést nem vállalja, nem akadályozhatja meg a közös tulajdon megszűntetését. Ha a kiköltözést vállalja, a bíróság a közös tulajdon megszűntetésével egyidejűleg kötelezi az ingatlan elhagyására. Az egy idejű teljesítésnek a megváltási ár megfizetésével kell történnie.

Minden esetben, amikor a bíróság egyidejű teljesítést rendel el, ki kell mondania, hogy ki köteles eljárni a teljesítéssel. Egyértelmű, hogy mindig annak a félnek, aki a pénz fizetésére köteles. Ha a másik fél visszaélésszerűen gyakorolja a jogait és nem fogadja el a teljesítést, húzza az időt pl. a kiköltözéssel, ügyvédi letétbe lehet teljesíteni. Ezzel a megváltási árat fizető fél nem esik késedelembe és kérheti a bent lakóval szemben a bírósági végrehajtás elrendelését az ingatlan kiürítésére.

Az ingatlanban maradó volt tulajdonos jogi státusza:

Ezt akkor kell rendezni, ha gyakorlatilag a közös tulajdont megszűntetik és a volt tulajdonos az ingatlanban marad, mert nem tud hová költözni, mert a megváltási ár nem elegendő az ingatlan megvételéhez. A Ptk. ezt olyképpen szabályozta, hogy hogyha olyan ingatlan közös tulajdonát kell megszűntetni, amelyben az egyik tulajdonostárs benne lakik, a bíróság őt az ingatlan elhagyására kötelezi, vagy ha az ingatlan elhagyására kötelezés a benne lakó tulajdonostárs méltányos érdekét sérti, részére a tulajdoni hányaddal arányos használati jogot alapít. A használati jog értékcsökkenő hatását az ingatlanban maradó tulajdonostársnak kell viselnie, mind a magához váltás folytán fizetendő ellen értéknek, mind az árverési vételár felosztási arányának meghatározásánál.

Ez azt jelenti, hogy ugyan bent maradhat és kap egy használati jogot, de a bennmaradással történő értékcsökkenést neki kell viselnie, és így a tulajdoni hányadára eső értéknél kevesebbet fog kapni.

A használati jogot a megszűntetett tulajdoni hányad arányához kapcsolja. Így ha a bent maradó volt tulajdonostárs, a korábbi tulajdoni hányadánál nagyobb részt használ, többlet díj fizetésére köteles. Sőt a bíróság a tulajdonos kérelmére a túllépés esetén a használati jogot meg is szűntetheti.